Megjelenés dátuma: 2009. szeptember 04. 07:10
Szerző: Házi Péter

Székesfehérvár - Balázs Szabina még csak tizenhat éves, de korát meghazudtolóan képes a helyén kezelni mindazt, ami az elmúlt napokban történt vele. A kritikától sem ijed meg.

- Kik vannak többen, azok, akik gratuláltak, vagy azok, akik irigykednek rád?

- Ezt nehéz megmondani, az azonban nagyon jó élmény volt, amikor a tanévnyitón annyian odajöttek hozzám és kiálltak mellettem, hogy megérdemeltem a címet és hogy szerintük is én voltam a legszebb. Ami a támadásokat illeti, egyszerűen nem foglalkozom ezekkel, tudom, mennyi munka áll mögöttem és a többi lány mögött is, és szerintem ez a fontos. Minden csoda három napig tart, majd lecseng ez is...

 - Nincs olyan veszély, hogy elbízod magad? 

- Azt gondolom, nincs, mert próbálom kezelni. A verseny után gondolkodóba estem, miért engem választottak. Szerintem voltak nálam szebb lányok is. Talán annyi történt, hogy azon az estén az én összképem volt a legjobb.

- Sejtetted, hogy nyersz?

- Amikor az estélyi ruhában felvonultunk a színpadra, nagyon bíztam, hogy akár én is lehetek a nyertes, aztán ahogy kimondták a harmadik és a második helyezett nevét, hirtelen úgy éreztem, nem én leszek az. Aztán amikor hallottam a nevemet, majdnem elsírtam magam, annyira boldog voltam! Mindezt nagyban köszönhetem a szüleimnek és a pákozdiaknak is, akik rám szavaztak.

- Mindig is szépségkirálynőnek készültél?

- Ez így túlzás, de az igaz, hogy gyerekkorom óta szeretnék szépségversenyeken részt venni, szívesen modellkednék is. Később az idegenforgalomban szeretnék elhelyezkedni, de ha sikerül elvégezni a testnevelési egyetemet, nem kizárt, hogy külföldön próbálkozok animátorként dolgozni.

Szabina a koronázás után

- A suli most kezdődött, marad azért idő másra is? 

- Igen. Most a hastánc a legfontosabb, másfél éve kezdtem el ezzel foglalkozni, azóta sok fellépésen vehettem részt, sőt beneveztem az egyik televíziós csatorna hamarosan induló tehetségkutató versenyére is.

 - Sokan ostromolnak? 

- Persze, de ez nem függ össze a szépségversennyel. Vannak, akik bekérdeznek, hogy érzem magam, hogy ilyen nagy ember lettem? Nem gondolom, hogy bármiben is változtam volna. Ugyanaz az őszinte, céltudatos lány maradtam, aki eddig voltam, s aki ilyen is marad