Az orientális tánc az aerob profilú mozgások közé sorolható. Rendszeresen végzett mozdulatai ugyanolyan serkentő hatással vannak a szervezetre, mint például a rendszeres kocogás, vagy a rendszeres úszás. Mozgásanyagának tartalma, szerkezete, valamint azok tér-idő és dinamikai jellemzői alapján alkalmas arra, hogy életkortól és edzettségi foktól függetlenül bárki elkezdhesse. Nádori László szerint az egyénnek a fittség eléréséhez elsősorban aerob jellegű gyakorlatokat kell rendszeresen végeznie, azaz elsősorban az állóképességét kell növelnie.
Ha javul az állóképesség, akkor a következő változások következnek be:
– A szív terjedelmének megnagyobbodása, az ütőtérfogat növekedése. Hat-nyolc hét után megnövekszik a perctérfogat, vagyis megnő az a vérmennyiség, amit a szív egy perc alatt a véráramba juttat. Ezek a változások maguk után vonják a nyugalmi pulzus csökkenését is. A 60-70-es nyugalmi pulzusszám 40-50-re csökken. (Élsportolóknál előfordul a 30-35-ös érték is – ez a rendkívüli edzettség jele.) – Megnő a maximális oxigénfelvétel, ami növeli az energiafelhasználás lehetőségét. – Javul a kapillárisok működése, ezzel együtt megnő az artériás-vénás különbség, az izomzat oxigénellátása jobb lesz. – Megnő a maximális oxigénpulzus, az egy szívösszehúzódás alatt felvett oxigén mennyisége. – Megnő a myoglobin, az izomszövet vörös festékanyaga, amely az oxigént felveszi és leadja. – Megnő az izomsejtekben a mitochondriumok száma, amelyekben az oxidáció által jön létre az energiatermelés. – Megnő a glykogéntartalom, azaz a szőlőcukor tárolásának lehetősége, valamint felerősödik azoknak az enzimeknek a működése, amelyek aerob módon hatásosak. – Megnő az izomban az ATP (adenozin-trifoszfát) és a brealinfoszfát mennyisége. – Megváltozik a szív munkája azáltal, hogy meghosszabbodnak a diasztolés és szisztolés időtartamok, csökken a szívizom oxigénigénye. – Megjavul a légzés gazdaságossága, megnő a keringő vér és a hemoglobin mennyisége. (Nádori László: Fittségi edzés 1992.)
A keringési és légzési rendszerre gyakorolt serkentő hatás mellett a rendszeresen gyakorolt orientális táncnak más szervrendszereinkre is kedvező hatásai vannak.
Az anyagcsere-folyamatokkal foglalkozó kutatások szerint az anyagcsere évtizedenként 2%-kal lassul. Az életkor előrehaladtával bekövetkező változásokat elkerülni nem tudjuk, de a rendszeres testmozgással képesek vagyunk jelentősen lassítani ezeket az „öregedési folyamatokat”.
Az orientális tánc egész életen át végezhető mozgásforma, biztonságos fitness-program, amely a test izmainak kontrollján, a megfeszítés-ellazítás elvén és az ezzel járó izoláción alapszik.
Ahogyan ez a közel-keleti, ázsiai kultúráknál tapasztalható, a mindenféle életkorú nők (és pubertás korig a kisfiúk is velük) együtt táncolnak: a totyogó kisgyermek és az idős dédmama is.
Néhány az orientális tánc testi-lelki-mentális jótékony hatásai közül:
– A has izmainak megerősödése; rendszeres, tudatos használatuk javítja az emésztést, segíti a szülés utáni regenerálódást (pl. hasrezegtetés, hashullámok, „teve”, „hal”, „kakas”).
– Segíti a női szervek működését, megkönnyíti a menstruációt (a keleti embereknél a női has és az abból eredő vér – mint az élet lehetséges forrása – nagy tiszteletnek örvend; a lelki hozáállás is más, mint az európai kultúrában)
– A változókori és a premenzesz-szindrómával együtt járó és egyéb eredetű depressziók könnyebb leküzdésére az orientális táncot tanulók körében sok példával találkozunk. Általában elmondható, hogy a rendszeresen végzett orientális tánc csökkentheti a női hormonális változásokat kísérő, esetenként kellemetlen hangulati és testi tüneteket. Ebben a mozgás jótékony hatásai mellett fontos a lelki tényező, magához a nőiséghez, az adott életkorhoz, élethelyzethez való pozitív hozzáállás. – A testtudatosság, az izmok tudatos használata javíthatja a nemi élet minőségét, megkönnyíti a terhességet, a szülést és a „gyermekágyas” időszakot (pl. csípőhengerek, „Vénusz”).
– A hasizmok, a medencealap izmainak tudatos, rendszeres aktivitása növeli a nemi vágyat (pl. hashullámok, hasrezegtetés, Vénusz, staccato-mozdulatok különféle pályákon).
– Segít a várandósság előtti alak visszanyerésében, a csecsemő és a háztartás körüli teendőkhöz szükséges fizikai erőnlét elérésében, az esetleges inkontinencia-problémák leküzdésben. (A tánc és a szülés tradícionális kapcsolatáról külön fejezet szól.)
– Erőt ad a szülés utáni új szerepkör felvállalásához. Kismamáknak javasolt: keressenek olyan délelőtti orientális tánccsoportot, ahová pici szoptatós babájukat is magukkal vihetik. Ehhez persze olyan oktató és csoport kell, akiket nem zavar a kisbaba jelenléte.
– Mozgásos meditációként felszabadító hatással bír, segít a stressz leépítésében.
– A testtartásbeli „kötöttségeken” kívül (hacsak nem az eredeti formákhoz hű, autentikus táncokat táncolunk) nincsenek szabályok, ezért, mint improvizációs forma, önkifejezési lehetőségként fejleszti a kreativitást.
– A fölfelé billentett medence, az enyhén hajlított térd segít a helyes testtartás megtalálásában, a gerinc tehermentesítésében.
– A comb és a fenék izmai folyamatosan dolgoznak, tónusuk javul.
– A hát alsó része, a csípő izmai megerősödnek. Ez könnyebbé teszi a talajváltozással járó mozdulatokat (pl. erdei túra, síelés, lépcsőn járás, buszra, villamosra való fel-leszállás, télen a csúszós járdán való közlekedés), csökkenti a sérülés veszélyeit – A fél csípővel végzett mozdulatok a ferde hasizmokat, a tartó comb és láb izmait és az egyensúly-érzékelést fejlesztik.
– A hát, a mellkas, a vállak, a nyak izolált használata, izmainak nyújtása, erősítése képes korrigálni az egyoldalú terhelés, az ülőmunka, a cipekedés, a pszichés stressz okozta tartáshibákat.
– A járás magabiztosabb. Ez egyrészt a tartóizmok megerősödésének, másrészt a belső erő kisugárzásának köszönhető.
– Tapasztalatok szerint csökken a rendszeres fej-, hát- és derékfájások száma, ezek gyakran meg is szűnnek. Ez a jelenség annak a következménye, hogy a megerősödő izmok teherviselése nő, csökken a gerinccsigolyák közötti porckorongokra nehezedő nyomás.
– A csontok állagára is jó hatással van, hiszen a csontrendszer állapota bizonyos mértékig összefügg a fizikai aktivitással. Napi 30 perc tánccal és a már említett tudatos táplálkozással sokat tehetünk a csontritkulás ellen.
– A rendszeres mozgástól elszokott izmok megrövidülnek, veszítenek rugalmasságukból, és szorosan fogják az izületeket. Az orientális tánc mozdulatai a testrészek izolációján, az izületek mozgékonyságán alapulnak. A hajlékonyság, az inak, az izmok rugalmassága az orientális tánc lágy mozdulataival – a fokozatos terhelés elve mellett – nagy mértékben javítható.
– Általában elmondható, hogy a rendszeresen végzett orientális táncmozdulatok jó hatással vannak az izmokra. Az izmok minősége, mennyisége az anyagcserénkre is kihat, nem csak a fizikai terhelhetőségre. A nagyobb izommennyiség kevésbé engedi a zsírok lerakódását. A jó minőségű izomállomány nemcsak fizikai értelemben tesz erősebbé bennünket, hanem külső megjelenésünket is javítja, tehát esztétikai értéke is van. Gyakran hallom a táncot naponta 20 percben rendszeresen gyakorló kezdő tanítványaimtól, hogy pár héten belül a környezetük is érzékeli a bennük, rajtuk elindult pozitív változásokat, pedig eleinte némelyikük nem is árulja el, mibe fogott.
– Az egyre több, egyre helyesebben véghez vitt mozdulat sikerélményt okoz.
– A társak sikereit is örömmel fogadjuk.
– Nő az általános vitalitás, életkedv. Szinte „elvonási tünetek” jelentkeznek, ha kimarad egy-egy táncóra. Hiányzik az ott tapasztalható baráti, „nők egymás között” hangulat és természetesen maga a mozgás is.
Várandósság és orientális tánc
Külön ki kell térnünk egy, az edzésmódszertani részben is érintett fontos témára, a várandósságra. A gyermek vállalása a női önmegvalósításnak, a női szerep megélésének egyik központi része. Fontos, hogy a kismama örömmel várja a jövevényt, ne aggodalmaskodjon, bízzon természet adta erejében, „ősanya-képességében” és tartsa meg fittségét – aminek a szülés bizony komoly próbatétele.
Azok a kismamák, akik már a fogamzás előtt is táncoltak, ismerik a mozdulatoknak a szervezetükre gyakorolt hatását, tudják mikor, melyik izomcsoportjuk dolgozik.
Az egészséges, problémamentes kismamák – miután orvosukkal konzultáltak, és az nem tiltja el őket – folytathatják ezt az ősi táncot. Akik a várandósságuk ideje alatt akarják elkezdeni az orientális tánc gyakorlását, szintén kérdezzék meg erről orvosukat!
Az orientális tánc lágy mozdulatai speciális kismamatornaként is fölfoghatók, hiszen a medence, a has izmainak tudatos használatán és a hasi légzés tudatos alkalmazásán alapulnak. A természeti népeknél ma is előfordulnak a szülést kísérő, tánc jellegű rituálék, szülő-táncok, amikor a vajúdás idején az asszonytársak körbeveszik a szülő nőt, és együtt mozognak vele. A szülésre felkészülve már kislánykoruktól gyakorolnak bizonyos mozdulatokat.
Aki kismamaként orientális táncórára akar járni, feltétlenül tartsa szem előtt a következőket: – Beszélje meg kezelőorvosával, hogy orientális táncot művel! – Csak akkor táncoljon, ha orvosa nem ellenzi! – Ha a hasban feszülést, keményedést, fájdalmat érez, azonnal hagyja abba a táncot! – A kitartó mozgással emelkedik a test hőmérséklete. Nem szabad felhevülni! – Kerülni kell a hirtelen, hangsúlyos mozdulatokat. Ezek az idők nem alkalmasak „pörgős dobszólók” táncolására! – Szem előtt kell tartani azt, hogy az izületi szalagok lazábbak. Ez egyrészt nagyobb hajlékonyságot, másrészt – megfelelő kontroll hiánya esetén – sérülést is okozhat!
Számos tényező szól amellett, hogy az egészséges, problémamentes kismama folytassa már megkezdett orientális tánc-tanulmányait, vagy kismamatornaként ezt a táncot tanulja, megfelelő szakértő irányítás mellett.
– Fenntartja a fittségi állapotot. – Erősíti a has izmait, és azok kontrolljának képességét. – Csökkenti az inkontinencia esélyeit. – Némely mozdulatnak feszültségcsökkentő, tartásjavító hatása van. Az enyhén fölfelé billentett medence megtartása erősíti a hát alsó részét, tehermentesíti az ágyéki gerinccsigolyákra nehezedő – a baba súlya miatti helytelen tartás okozta – nyomást. – A vele hasonló helyzetben lévő női társaságba járó kismama lelkileg könnyebben éli meg a testében bekövetkező változásokat.
Az életadás pillanata olyan misztikus élményt képes adni, melyet semmi máshoz nem lehet hasonlítani, amelyet érdemes teljes testi-lelki jelenléttel megélni. A „nem domesztikálódott” népeknél a szülés, a spiritualitás és a tánc ma is összekapcsolódik. Ez irányú tendencia a civilizált országokban is kezd megjelenni, és a különböző „vissza a természethez” irányzatoknak köszönhetően fokozatosan erősödik. A szülésre való tudatos testi-lelki felkészülés nagyon fontos. A nomád és természeti népek a szülést természetes folyamatként élik meg. A hozzá szükséges testi-lelki erő megszerzését a nők – a közösség segítségével – már kislánykorukban elkezdik alapozni.
(Forrás: Aziza, Hastánc: harmónia, életerő, testformálás, erotika Bp. 2003. 44-47.oldal)
Szatzger Cecília Shazadi
orientális táncos
|